Vászontáska kék zsáklevelész grafikával

A Smaragdina salicina, azaz kék zsáklevelész testhossza 4,5-6,5 mm, testalkata szélesen megnyúlt és felülről nézve tagolatlan körvonalú. Feje sötét vagy fekete, előháta és lábai narancsszínűek. Szárnyfedői fémes fényűek, általában sötétkékek vagy sötétzöldek. Csápjainak első harmada narancsszínű, a végük fekete.

A bogár feje merőleges (hypognath) állású, fentről alig látszik, nagy és domború szemei között a homlok szélesen benyomott. A szemek előtt induló csápok 11 ízből állnak, amelyek közül az 5–10. szegmensek fűrészesek. Az előhát erősen domború, hátsó pereménél a legszélesebb, előrefelé erősen keskenyedik, felszíne sima és finoman pontozott. A nagy, háromszögletű pajzsocska (scutellum) csúcs felé emelkedik és sima, pontozatlan felszínű.

A hímek szárnyfedőinek oldalsó pereme nagyjából párhuzamos, míg a nőstényeknél a középvonal alatt észrevehetően kiszélesedik. A szárnyfedők felülete egyenetlen és közepesen erősen pontozott, mélyedései a varrat környékén összeolvadhatnak. Lábai rövidek, erőteljesek, simák és tüskétlenek, karmainak alapi része fog nélküli.


A kék zsáklevelész nyirkos réteken, bozótosokban, ligeterdőkben és mocsarak szélén él, de virágok (főként a galagonya) keresésekor távolabb is elkóborolhat. Az imágók áprilistól júliusig aktívak, leggyakoribbak május-júniusban, de alkalmanként ősszel is megtalálható egy-egy példányuk. A nőstények májusban ürülékkel bevont kis zacskókba csomagolják petéiket, amelyeket a levelekre raknak.
A kikelő lárvák főként fűzfák leveleivel táplálkoznak, és feltehetően bábként telelnek át. Az imágók lombos fák, főleg fűz és néha galagonya leveleit eszik, de Magyarországon permetezés nélküli gyümölcsösökben is nagy számban előfordulhatnak.

Magyarorzságon nem élvez védelmet.